A tesamorelin szokásos klinikai adagolása emberi vizsgálatokban és jóváhagyott orvosi kezelésben naponta egyszer, 2 mg, bőr alatti injekcióként, általában a has területére adva [1–7]. Ez a napi 2 mg-os dózis következetesen szerepelt a tesamorelin II. és III. fázisú, valamint hosszú távú vizsgálataiban a HIV-hez kapcsolódó lipodystrophia, a zsigeri zsírcsökkentés és a nem alkoholos zsírmájbetegség (NAFLD) kapcsán.
A tesamorelin a növekedési hormont felszabadító hormon (GHRH) szintetikus változata, egy természetes hormon, amely arra jelzi az agyalapi mirigynek, hogy növekedési hormont (GH) szabadítson fel [1,2]. A GH természetes termelésének növelésével a tesamorelin az inzulin-szerű növekedési faktor-1 (IGF-1) szintjét is emeli. Klinikai vizsgálatok kimutatták, hogy napi 2 mg dózis jelentősen növelheti az IGF-1 szintet, miközben csökkenti a zsigeri hasi zsírt, és javítja a metabolikus markerek néhány mutatóját anélkül, hogy a legtöbb résztvevőnél jelentős vércukorszint-szabályozási zavarokat okozna.
A dózis tartományt meghatározó korai vizsgálatokban különböző tesamorelin-adagokat teszteltek a leghatékonyabb kezelési protokoll megállapítása érdekében. A Falutz J és munkatársai által végzett, placebóval kontrollált vizsgálatban (2005) által végzett placebo-kontrollos vizsgálatban a hasi zsírlerakódással rendelkező HIV-pozitív személyek 12 héten át naponta placebót, 1 mg tesamorelint vagy 2 mg tesamorelint kaptak [3]. Mindkét tesamorelin-adag emelte az IGF-1 szintjét, azonban a 2 mg-os adag nagyobb mértékű zsigeri zsír-, törzsi zsír- és trigliceridszint-csökkenést eredményezett. A 2 mg-os csoport résztvevői körülbelül 15,7%-es zsigeri hasi zsírcsökkenést értek el, ami segített a napi 2 mg-ot a preferált klinikai adagként meghatározni.
Későbbi III. fázisú klinikai vizsgálatok standardizálták a napi 2 mg-os adagolási protokollt. Falutz J és munkatársai (2010) napi 2 mg tesamorelin hatékonyságát vizsgálták 806 HIV-pozitív, túlzott hasi zsírral rendelkező személynél, és 26-52 hét alatt szignifikáns zsigeri zsír- és derékbőségcsökkenést tapasztaltak [4]. A zsigeri zsír a hasüregben, a belső szervek körül tárolt, mélyen elhelyezkedő zsírt jelenti. Hasonló adagolást alkalmaztak Stanley TL és munkatársai (2014) és Stanley TL és munkatársai (2019) vizsgálataiban is, amelyek a tesamorelin májzsír- és HIV-vel kapcsolatos NAFLD-csökkentő hatását elemezték [5,6].
A legtöbb kutatási protokoll a tesamorelin tartalmú készítményt napi bőr alatti injekcióként írja elő, a hasi területre beadva. A bőr alatti injekció azt jelenti, hogy a gyógyszert a bőr alatti zsírszövetbe juttatják. A klinikai vizsgálatok általában 26 héttől 12 hónapig tartottak, és az adatok arra utalnak, hogy a kezelés folytatása elengedhetetlen lehet a zsigeri zsír csökkentésének fenntartásához [4,7]. A kezelést abbahagyó résztvevők gyakran újra felszedték a hasi zsírt a terápia befejezése után.
A tesamorelin általában fagyasztva szárított por formájában kerül forgalomba, ami azt jelenti, hogy stabilitásának megőrzése érdekében fagyasztva szárítással állítják elő, és injekció előtt steril vagy bakteriosztatikus vízzel kell elkeverni [1,2]. Feloldás után az előírt dózist szubkután adják be, általában a has körüli injekciós helyek váltogatásával az irritáció csökkentése érdekében.
A jelenlegi tudományos bizonyítékok nem támasztják alá a 2 mg-nál jelentősen magasabb dózisok alkalmazását a szokásos klinikai gyakorlatban. Az emberi vizsgálatok többsége, amelyek a testösszetételt, a máj zsírtartalmát, az anyagcsere-egészséget és a kognitív funkciókat elemezték, következetesen napi 2 mg-os adagolást alkalmazott, mivel ez tűnik a hatékonyság, a biztonság és az elfogadhatóság egyensúlyát biztosító megközelítésnek [3–7].
Milyen gyakran kell beadni a Tesamorelin injekciót?
A tesamorelint leggyakrabban naponta egyszer, bőr alá adott injekció formájában alkalmazzák, és csaknem minden, tesamorelinnal végzett emberi klinikai vizsgálat napi 2 mg-os adagolási rendet alkalmazott [1–6]. A vizsgálatok következetesen kimutatták, hogy a napi adagolás szükséges a növekedési hormont felszabadító hormon (GHRH) út aktivitásának fenntartásához, valamint a zsigeri hasi és májzsír csökkentésének időbeli megőrzéséhez.
A klinikai vizsgálatok, amelyek a tesamorelin hatását vizsgálták a HIV-hez társuló lipodystrófia, a hasi zsír túlzott felhalmozódása és a nem alkoholos zsírmájbetegség (NAFLD) vonatkozásában, következetesen napi adagolási protokollokat alkalmaztak. A Falutz J és mtsai (2010) által végzett III. fázisú vizsgálatokban a résztvevők naponta egyszer 2 mg tesamorelint injekcióztak be 26 héten keresztül, és sokan még 52 hétig folytatták a kezelést [1]. Ebben az időszakban a kutatók jelentős csökkenést figyeltek meg a zsigeri zsírszövetben, a derékbőségben és a trigliceridszintben. A zsigeri zsírszövet a hasüregben, a belső szervek körül tárolt, mélyen fekvő zsírt jelenti.
Hasonlóképpen Stanley TL és mts.(2014) és Stanley TL és mts.(2019) is tesamorelin napi injekcióit alkalmazták 6-12 hónapon keresztül olyan vizsgálatokban, amelyek a hasi és májzSír csökkenését elemezték [2,3]. Ezek a vizsgálatok kimutatták, hogy a rendszeres, napi adagolás jelentős csökkenést eredményezett a zsigeri zsír és a máj zsírosodása terén.
A vizsgálatok azt is sugallják, hogy a tesamorelin adagok kihagyása vagy a kezelés abbahagyása idővel korlátozhatja vagy visszafordíthatja annak előnyeinek egy részét. A Falutz J és mtsai (2008) által végzett hosszú távú vizsgálatban azok a résztvevők, akik abbahagyták a tesamorelin napi injekcióit, fokozatosan újra felhalmozták a zsigeri hasi zsírt, míg a napi kezelést folytatók megőrizték a kedvező hatásokat [4]. Ez arra utal, hogy a növekedési hormon természetes útvonalának folyamatos napi serkentése elengedhetetlen a metabolikus változások fenntartásához és az összetétel javításához.
A tesamorelin szubkután injekcióként kerül beadásra, ami azt jelenti, hogy a gyógyszert közvetlenül a bőr alatti zsírszövetbe adják be, általában a has körül [1,2]. A legtöbb kutatási protokoll javasolja az injekciós helyek rotációját az irritáció vagy a beadás helyén fellépő reakciók csökkentése érdekében. A vizsgálatok során a tesamorelint általában minden nap nagyjából ugyanabban az időben adták be, a hormonális jelzés stabilabb mintázatának fenntartása érdekében.
Jelenlegi klinikai bizonyítékok nem támasztják alá a tesamorelin heti vagy megszakított adagolási sémáit. A tesamorelin testösszetételre, anyagcserére, zsigeri zsírra és májzsírra gyakorolt hatásait vizsgáló, embereken végzett publikált tanulmányok következetesen napi adagolási protokollokon alapultak, nem pedig ritkább adagoláson [1–6].
Mikor a legjobb Tesamorelin-t szedni: reggel vagy este?
A tesamorelin leggyakrabban naponta egyszer alkalmazható, és sok klinikus és terápiás protokoll részesíti előnyben az esti vagy éjszakai adagolást, mivel a szervezet természetes növekedési hormon (GH) szekréciója alvás közben éri el csúcspontját [1–4]. Bár a legtöbb klinikai vizsgálat inkább a napi adagra összpontosított, mint az injekció pontos időzítésére, az esti alkalmazást gyakran ajánlják, hogy jobban illeszkedjen a szervezet természetes cirkadián ritmusához, vagyis a hormonok nappali és éjszakai szekrécióját szabályozó belső biológiai órához.
A tesamorelin a növekedési hormont felszabadító hormon (GHRH) hormon utánzásával fejti ki hatását, amely egy természetes hormon, és arra jelzi az agyalapi mirigyet, hogy növelje az endogén növekedési hormon, azaz a szervezet által természetesen termelt növekedési hormon szekrécióját [1,2]. A GH szintjének emelkedésével az inzulinszerű növekedési faktor-1 (IGF-1) szintje is emelkedik. Egészséges embereknél a legnagyobb természetes GH-kilövellések általában mély alvás közben jelentkeznek, különösen az éjszaka első felében. Emiatt sok protokoll javasolja a tesamorelin esti vagy lefekvés előtti bevételét, hogy hatása jobban összehangolódhasson a GH szekréciójának természetes éjszakai ritmusával.
A tesamorelin HIV-vel összefüggő lipodystrofiával és a zsigeri hasi zsír csökkentésével kapcsolatos klinikai vizsgálatai általában napi egyszeri injekciókat alkalmaztak, közvetlen összehasonlítás nélkül a reggeli és az esti beadás között [3–6]. A Falutz J és mtsai (2010) által végzett III. fázisú vizsgálatokban a résztvevők napi 2 mg-ot kaptak, és jelentős csökkenést tapasztaltak a zsigeri hasi zsírban, valamint a metabolikus markerek javulását [3]. A zsigeri zsír a belső szervek köré tárolt, mélyen elhelyezkedő zsírszövetre utal. Hasonlóképpen, Stanley TL és mtsai (2019) naponta egyszer, 12 hónapon keresztül tesamorelin adtak HIV-vel összefüggő nem-alkoholos zsírmáj betegségben (NAFLD) szenvedő betegeknek, és jelentős csökkenést jegyeztek fel a máj zsírtartalmában [4].
Bár korlátozott számú kutatás foglalkozik közvetlenül a tesamorelin reggeli és esti injekcióinak összehasonlításával, az esti adagolást gyakran részesítik előnyben, mivel jobban illeszkedhet a növekedési hormon természetes kiválasztódási mintáihoz, valamint az éjszakai böjt időszakához. Egyes orvosok azt is javasolják, hogy a tesamorelin viszonylag üres gyomorra kerüljön beadásra, mivel a magas inzulinszint és vércukorszint csökkentheti a szervezet GH-kiválasztással kapcsolatos természetes válaszát.
A kutatások azt sugallják, hogy a tesamorelin rendszeres, napi használata a legfontosabb tényező, nem pedig kizárólag az adagolás pontos időpontjára való összpontosítás. A klinikai vizsgálatok többször is kimutatták, hogy a tesamorelin napi egyszeri, több hónapon át tartó rendszeres alkalmazása összefügg a viscerális zsír, a derékbőség, a máj zsír és a metabolikus kockázati markerek csökkenésével [3–6].
Különböző személyek eltérő módon tolerálhatják a különböző adagolási időpontokat az alvás minőségétől, étvágyuktól, energiaszintjüktől, munkaütemezésüktől vagy az injekciók beadásának kényelmétől függően. Egyesek az esti injekciókat részesítik előnyben, mivel elméletileg összefüggésbe hozhatók a GH természetes éjszakai szekréciójával, míg mások egyszerűen azért választják a reggeli injekciókat, mert könnyebb számukra minden nap rendszerességet tartaniuk.
Jogi nyilatkozat
A tartalom kizárólag oktatási és tudományos-információs jellegű. Nem szabad orvosi tanácsként, diagnózisként vagy terápiás ajánlásként értelmezni. A tesamorelin vényköteles gyógyszer, amelyet elsősorban a HIV-vel összefüggő lipodistrófia kezelésére engedélyeztek. A növekedési hormon és az IGF-1 útvonalakat befolyásoló hormonális terápiák orvosi felügyeletet, laboratóriumi ellenőrzést és egyéni klinikai értékelést igényelnek képzett egészségügyi szakember által.