Tesamorelin előtte és utána: mennyi idő után láthatóak az eredmények?

A tesamorelin általában körülbelül 3-6 hónapos napi használat után okoz mérhető csökkenést a zsigeri hasi zsírban. A testösszetétel, a májzsír szintje és az anyagcsere egészségének észrevehetőbb javulása gyakran 6-12 hónapos folyamatos terápia után figyelhető meg [1-7]. A tesamorelin hatásait kimutató klinikai vizsgálatok a mély hasi zsír fokozatos csökkenését, a derékbőség csökkenését, a májzsír szintjének javulását és a sovány testtömeg megőrzésének támogatását mutatják stabilan.

A tesamorelin alkalmazása során a kezelés első 12–26 hetében gyakran jelentettek korai „előtte-utána” változásokat. Falutz J és munkatársai által végzett, placebóval kontrollált, randomizált vizsgálatban (2007) által végzett randomizált, placebo-kontrollos vizsgálatban a napi 2 mg tesamorelint szedő HIV-pozitív személyek 26 hét után körülbelül 15%-es csökkenést értek el a hasi zsírszövetben a placebóval összehasonlítva [1]. A résztvevőknél a kezelés ugyanazon időszakában a derékbőség, a trigliceridszint és a koleszterinértékek javulását is megfigyelték.

Hasonló eredményeket közölt Falutz J. és munkatársai (2010), akik két nagy, III. fázisú klinikai vizsgálatot elemeztek, amelyekben 806, túlzott hasi zsírszövet-felhalmozódással rendelkező HIV-pozitív személy vett részt [2]. 26 hét elteltével a tesamorelin körülbelül 15,41%-kal csökkentette a zsigeri zsírszövet mennyiségét. A kutatók ezen időszak alatt a derékbőség és a testalkattal kapcsolatos problémák jelentős javulását is megfigyelték. A kezelést folytató résztvevők 52 héten keresztül fenntartották vagy tovább javították ezeket a csökkenéseket, míg azok, akik abbahagyták a terápiát, idővel fokozatosan újra felhalmozták a hasi zsírt.

A májzsír csökkentéséhez szükséges idő valamivel hosszabb lehet, mint a hasi zsír észrevehető változásához szükséges idő. A Stanley TL és munkatársai által végzett randomizált klinikai vizsgálatban (2014) által végzett randomizált klinikai vizsgálatban a tesamorelin-kezelésben részesülő résztvevők 6 hónap alatt a placebo-csoporthoz képest mind a zsigeri hasi zsír, mind a májzsír jelentős csökkenését tapasztalták [3]. Stanley TL és munkatársai (2019) hosszú távú eredményei azt mutatták, hogy 12 hónapos kezelés után a tesamorelin körülbelül 37%-vel csökkentette a májzsírt a kiindulási értékekhez képest HIV-vel összefüggő nem alkoholos zsírmájbetegségben (NAFLD) szenvedő személyeknél [4]. A májzsír a májban tárolt zsírra utal. Egy év elteltével a tesamorelint kapó résztvevők 35%-ja érte el az 5% alatti májzsírszintet, szemben a placebo csoportban mért mindössze 4%-val.

Kutatások arra is utalnak, hogy a tesamorelin javíthatja az izomzat minőségét és az általános testösszetételt ugyanabban a kezelési időszakban. Adrian S és mtsai (2019) megállapították, hogy a tesamorelinre reagáló résztvevők 26 hét után az izomzat sűrűségének és felületének javulását tapasztalták, miközben a zsigeri zsírt csökkentették [5]. Az izomsűrűség az izomzat minőségére és összetételére utal, ami arra enged következtetni, hogy a „kezelés előtti” és "utáni" változások magukban foglalhatják a hasi zsír csökkentését, valamint a sovány szövet megőrzését vagy javulását.

A tesamorelin hatásának gyorsasága és mértéke eltérhet a kiindulási metabolikus állapottól, a kezelés rendszerességétől és az egyéni fiziológiától függően. Mangili A és mtsai (2015) szerint a metabolikus szindrómában, magas triglicerid-szintben, elhízásban és magasabb kardiovaszkuláris kockázati markerekben szenvedők gyakran nagyobb visceralis zsírcsökkenést értek el tesamorelin terápia során [6].

Fontos megjegyezni, hogy a kutatások következetesen azt mutatják, hogy a tesamorelin hatására elért zsírcsökkenés fenntartásához a kezelés folytatására lehet szükség. Falutz J. és munkatársai (2008) hosszú távú vizsgálatában azok a résztvevők, akik a kezdeti javulás után abbahagyták a tesamorelin szedését, viszonylag gyorsan újra felhalmozták a hasi zsírt, míg a terápiát folytatók 52 héten át megőrizték a zsigeri zsírcsökkenés körülbelül 18%-ját [7]. Ezek az eredmények arra utalnak, hogy a tesamorelin metabolikus hatása a szervezet természetes növekedési hormon útjának folyamatos stimulációjától függ.

Általánosságban véve a jelenlegi klinikai bizonyítékok arra utalnak, hogy a tesamorelin körülbelül 3–6 hónapon belül látható és mérhető hasi zsír csökkenést okozhat, míg a máj zsírjának, az anyagcsere-egészség és a testösszetétel javulása gyakran 6–12 hónapon keresztül fejlődik a következetes napi kezelés során [1–7].

Jogi nyilatkozat

A tartalom kizárólag oktatási és tudományos-információs jellegű. Nem szabad orvosi tanácsként, diagnózisként vagy terápiás ajánlásként értelmezni. A tesamorelin vényköteles gyógyszer, amelyet elsősorban a HIV-vel összefüggő lipodystrophia kezelésére hagytak jóvá. A kezelésre adott egyéni válaszok eltérhetnek, és a növekedési hormon utakat érintő terápiák orvosi felügyeletet, laboratóriumi ellenőrzést, valamint képzett egészségügyi szakember által végzett egyéni klinikai értékelést igényelnek.

Hivatkozások

1. Falutz J, Allas, S., Blot, K., et al. (2007). Az endogén növekedési hormon-felszabadító faktor metabolikus hatásai HIV-fertőzött betegeknél. The New England Journal of Medicine, 357(23), 2359–2370. https://doi.org/10.1056/NEJMoa072375
2. Falutz J, Mamputu, J. C., Potvin, D., Moyle, G., Soulban, G., Loughrey, H., Marsolais, C., Turner, R., & Grinspoon, S. (2010). A tesamorelin (TH9507) gyomornövekedési hormon-felszabadító faktor analóg hatása túlzott hasi zsírral rendelkező emberi immunhiány vírus által fertőzött betegeknél: Két multicentrikus, kettős vak, placebo-kontrollált, 3. fázisú vizsgálat biztonsági kiterjesztési adatokkal történő összesített elemzése. A Klinikai Endokrinológiai és Anyagcsere Társaság folyóirata, 95(9), 4291–4304. https://doi.org/10.1210/jc.2010-0490
3. Stanley TL, Feldpausch, M. N., Oh, J., et al. (2014). A tesamorelin hatása a zsigeri zsírra és a májzsírra hasi zsír-akkumulációval rendelkező HIV-fertőzött betegeknél: Randomizált klinikai vizsgálat. JAMA, 312(4), 380–389. https://doi.org/10.1001/jama.2014.8334
4. Stanley TL, Fourman, L. T., Feldpausch, M. N. és mtsai. (2019). A tesamorelin nem alkoholos zsírmájbetegségre gyakorolt hatása HIV-pozitív egyénekben: Randomizált, kettős vak, multicentrikus vizsgálat. The Lancet HIV, 6(12), e821–e830. https://doi.org/10.1016/S2352-3018(19)30338-8
5. Adrian S, Scherzinger, A., Sanyal, A., és mtsai. (2019). A növekedési hormon-felszabadító hormon analógja, a tesamorelin csökkenti a zsír mennyiségét az izmokban és növeli az izomterületet HIV-fertőzött felnőtteknél. A Frailty & Aging Folyóirat, 8(3), 154–159. https://doi.org/10.14283/jfa.2018.45
6. Mangili A, Falutz, J., Mamputu, J. C., Stepanians, M., & Hayward, B. (2015). A tesamorelin, egy növekedési hormon-felszabadító faktor analóg kezelési válaszának előrejelzői HIV-fertőzött, túlzott hasi zsírral rendelkező betegeknél. PLoS ONE, 10(10), e0140358. https://doi.org/10.1371/journal.pone.0140358
7. Falutz J, Allas, S., Mamputu, J. C., et al. (2008). A tesamorelin, egy növekedési hormon-felszabadító faktornak nevezett analóg hosszú távú biztonságossága és hatása a hasi zsírtömeggel rendelkező HIV-betegeknél. AIDS, 22(14), 1719–1728. https://doi.org/10.1097/QAD.0b013e32830a5058