Emberi kutatásokban közvetlenül és többszörösen kimutatták, hogy az ipamorelin gyors, dózisfüggő növekedési hormonkibocsátást vált ki. Itt azonban felmerül egy fontos és gyakran figyelmen kívül hagyott pont. A kutatási sorozatban azonosított, publikált emberi vizsgálatok egyike sem mérte közvetlenül az IGF-1 szintet az ipamorelin-kezelésben részesülő egyéneknél. Ez azt jelenti, hogy az az általános feltételezés, miszerint az ipamorelin megbízhatóan emeli az IGF-1 szintet ugyanúgy, mint a CJC-1295, közvetett következtetéseken alapul, nem pedig közvetlen megerősítésen.
Növeli az Ipamorelin az IGF-1-et?
Az ipamorelin pontos, bizonyítékokon alapuló megválaszolásához némi óvatosság szükséges. Jelentős hézag van aközött, ami valójában meg lett mérve, és aközött, amit általában feltételeznek. Az ipamorelin embereken végzett fő farmakokinetikai vizsgálata növekvő dózisú tervet alkalmazott, öt infúziós szinten egészséges férfi önkénteseknél. Két konkrét dolgot mértek: az ipamorelin vérbeli koncentrációját és a növekedési hormon válaszát. A vizsgálat saját, publikált módszertana és eredményei az „ipamorelin és növekedési hormon koncentrációk” mérését írják le. Ebben a vizsgálatban nincs jelentés az IGF-1 méréséről [1]. Ennek jelentősége van, mivel a növekedési hormon és az IGF-1 összefüggő, de eltérő mérések. A növekedési hormont közvetlenül és gyorsan választják ki. Az IGF-1-et később a máj termeli, válaszul erre a növekedési hormon jelzésre, általában fokozatosabban emelkedik és tovább tart.
Mivel a saját, ipamorelinnal végzett alapvető emberi klinikai vizsgálat a növekedési hormont mérte közvetlenül, de az IGF-1 adatokat nem közölte, ez a cikk nem tudja biztosan megállapítani az ipamorelin által kiváltott IGF-1 emelkedés pontos többszörösét vagy időtartamát – ahogyan azt a CJC-1295 esetében megtehetné, ahol ilyen adatok valójában léteznek [2].
Az általános endokrinológia alapján ésszerű arra számítani, hogy egy olyan vegyület, amely megbízhatóan növeli a növekedési hormont, későbbiekben az IGF-1-et is növelné. Ez a várható hatás azonban nem nyert közvetlen megerősítést az itteni áttekintett szakirodalomban, az ipamorelin specifikus IGF-1-méréseket célzó.
Az IGF-1 LR3-mal kapcsolatban érdemes tisztázni, hogy ez egy teljesen másfajta vegyület. Míg az ipamorelin a növekedési hormont serkenti, az IGF-1 LR3 az IGF-1 maga egy módosított, hosszabb hatású formája. Közvetlenül adagolják, ahelyett, hogy a testet saját IGF-1 termelésére stimulálnák. Ezáltal mechanizmusában különbözik az ipamorelinhtől. Ebben a felülvizsgálatban nem azonosítottunk olyan publikált tanulmányt, amely közvetlenül összehasonlítaná ezt a két vegyületet.
Növeli az ipamorelin a növekedési hormon pulzusának gyakoriságát?
Az embereken végzett rendelkezésre álló vizsgálatok alapján kimutatták, hogy az ipamorelin minden adag után egyetlen, jól meghatározott növekedési hormon-impulzust vált ki. A kezelés ideje alatt nem növeli a szervezet természetes pulzáló ritmusának alapfrekvenciáját. Egy alapvető farmakokinetikai vizsgálat kimutatta, hogy az ipamorelin beadása után „egyszeri GH-felszabadulási epizód” következett be. A koncentráció körülbelül 0,67 óra elteltével érte el a csúcsot, majd körülbelül 6 óra elteltével ismét elhanyagolható szintre esett vissza. Ez az eredmény mind az öt vizsgált adagszinten konzisztens volt [1]. Ez azt jelenti, hogy az ipamorelin adagolásonként egy növekedési hormon-pulzust vált ki, ami egyértelműen dózisfüggő. A vizsgálati modell a növekedési hormon maximális stimulációjának felére szükséges koncentrációt 214 nanomol/literre számította. Emellett a növekedési hormon maximális termelési sebességét 694 milli-nemzetközi egység/liter/órára becsülte [1].
A kutatások nem állapítják meg közvetlenül azt, hogy az ismételt, idővel (napokkal vagy hetekkel) történő adagolás megváltoztatja-e a szervezet növekedési hormon természetes pulzáló frekvenciáját. Ez eltér attól, mint amikor minden adagnál egy extra pulzust adunk. Ez egy másik, összetettebb, hosszabb távú kérdés. Más típusú vizsgálatot igényelne – amely hosszabb időn keresztül követi a pulzáló mint.
Ezt figyelembe véve az ipamorelin-t növekedési hormon „pulzusfrekvenciaját” idővel növelőként leíró állítások ésszerű, de nem teljesen igazolt kiterjesztésként értendők a jól dokumentált, egyszeri dózis egyetlen pulzusára vonatkozó adatokon – nem pedig egy közvetlenül bizonyított, hosszú távú felfedezésként.
Javítja az ipamorelin az alvást?
A cikkhez áttekintett, lektorált szakirodalomban azonosított egyetlen tanulmány sem mérte közvetlenül az alvás minőségét, az elalvást, az alvásszerkezetet vagy a szubjektív alvási eredményeket az ipamorelint szedő személyek esetében. Ez továbbra is olyan terület marad, ahol nincsenek közvetlen klinikai bizonyítékok, hasonlóan a CJC-1295 esetében máshol ebben a sorozatban tárgyalt mintához. A javasolt összefüggés az emberi fiziológia jól megalapozott általános elvén alapul. A növekedési hormon természetes módon a legnagyobb impulzusokban a mély, alacsony frekvenciájú alvás során szabadul fel. Ezt az összefüggést már régóta dokumentálták az alvás endokrinológiájával kapcsolatos kutatásokban általában.
Mivel az ipamorelin megbízhatóan felszabadítja a növekedési hormont az adagolást követően viszonylag gyorsan, körülbelül 40 perc múlva éri el csúcsát és néhány órán belül megszűnik [1], mechanizmus szempontjából valószínű, hogy az lefekvés előtti adagolás valamilyen módon kölcsönhatásba léphet ezzel a természetes, alvással összefüggő hormonális ritmussal. Ez valószínűleg az ipamorelin esti adagolására vonatkozó általános javaslat alapja.
Az általános élettanban gyökerező valószínűség azonban nem azonos a bizonyított felfedezéssel. Egyetlen kontrollált vizsgálat sem mérte meg ténylegesen, hogy az ipamorelin gyorsabb elalvást, mélyebb alvást eredményez-e, vagy bármilyen változást okoz-e az alvás minőségében. Az alvásra gyakorolt jótékony hatásokra vonatkozó állításokat a növekedési hormon és az alvás általános biológiájából származó ésszerű következtetésként kell értelmezni, nem pedig az ipamorelinre vonatkozó közvetlen bizonyítékként.
A jelenlegi bizonyítékok korlátai
Az ipamorelin azon képessége, hogy gyors, adagtól függő, egyszeri növekedési hormon-impulzust vált ki, jól dokumentált az embereken végzett közvetlen farmakokinetikai vizsgálatok alapján [1].
Ami valóban hiányzik ezekből az alapkutatásokból, valamint a cikkhez áttekintett szélesebb körű szakirodalomból, az az IGF-1-szintek közvetlen mérése az ipamorelin beadása után. Hiányoznak továbbá azok a vizsgálatok is, amelyek azt elemzik, hogy az ismételt adagolás megváltoztatja-e az alapul szolgáló pulzusok időbeli gyakoriságát – szemben az adagonkénti egyetlen pulzus előállításával –, valamint azok a kontrollált vizsgálatok is, amelyek az alvási eredményeket mérik.
Ezek az érvek a bizonyítékalap valódi, konkrét hiányosságait tükrözik, nem pedig megállapított tényeket. Az olvasóknak óvatosan kell kezelniük azokat a forrásokat, amelyek az IGF-1 szint emelkedését vagy az alvásra gyakorolt jótékony hatásokat kifejezetten az ipamorelinre vonatkozó, bizonyított felfedezéseknek állítják be.
Jogi nyilatkozat
Az ipamorelin nem rendelkezik az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatal (FDA) jóváhagyásával, az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) vagy bármely más, azzal egyenértékű szabályozó hatóság által semmilyen emberi alkalmazásra, beleértve az alvás javítását vagy az IGF-1 szint emelését. Gyártása és forgalmazása nem történik a jóváhagyott gyógyszerekre vonatkozó minőségi és biztonsági előírások betartása mellett. A cikkben szereplő információk korai stádiumú, embereken végzett farmakokinetikai vizsgálatokon és az endokrinológia általános elvein alapulnak, és nem bizonyítják, hogy az ipamorelin emeli az IGF-1 szintjét vagy javítja az alvást embereknél. Ez a cikk kizárólag általános oktatási és tájékoztatási célokat szolgál, a cikk írásának időpontjában a publikált tudományos szakirodalom állását tükrözi, és nem minősül orvosi tanácsadásnak. A cikkben szereplő semmilyen információ nem értelmezhető az ipamorelin használatára, beszerzésére vagy beadására vonatkozó ajánlásként.
Hivatkozások
[1] Gobburu, J. V., Agersø, H., Jusko, W. J., & Ynddal, L. (1999). Az ipamorelin, egy növekedési hormon felszabadító peptid farmakokinetikai-farmakodinámiás modellezése emberi önkéntesekben. Gyógyszerkutatás, 16(9), 1412–1416. https://doi.org/10.1023/a:1018955126402
[2] Teichman, S. L., Neale, A., Lawrence, B., Gagnon, C., Castaigne, J. P., & Frohman, L. A. (2006). A növekedési hormon (GH) és az inzulin-szerű növekedési faktor I szekréciójának hosszan tartó stimulálása CJC-1295 által, amely egy hosszú hatású GH-felszabadító hormon analogon egészséges felnőtteknél. Journal of Clinical Endocrinology & Metabolism, 91(3), 799–805. https://doi.org/10.1210/jc.2005-1536